Komfort zóna: tényleg ősellenség?

"Hagyd el a komfort zónádat!" - mondják tanítók, edzők, pszichológusok, jóbarátok, amikor éppen mélyponton van az életed, vagy megrekedt a kondicionális fejlődésed, vagy mert az élet valamelyik területén mindenképpen szeretnének neked valahogyan segíteni. De vajon tisztában vannak-e azzal, hogy egyáltalán mi az a komfort zóna, illetve mi az a komfort zónán kívüli lét?

A komfort zóna egy olyan testi vagy lelki állapot, amikor biztonságban érezzük magunkat. Nincs fenyegetés, semmilyen módon nem sebezhetnek meg, nem fáradunk el, nincs fájdalom se a testünkben, se a lelkünkben. Ez lenne olyan borzasztó? Miért kellene ezt elhagyjuk?

Nézzük a másik oldalt! A komfort zónán kívüli lét az előző ellentéte: nagy a bizonytalanság, sűrűn váltakozhatnak a dolgok körülötted, komoly sebezhetőség, fáradtság, szenvedés, fájdalom van a pakliban. Miért is kellene nekünk ide menni?

Ha beírom egy netes keresőbe, hogy "comfort zone", akkor általában ezt az ábrát adja ki eredményül.

"A varázslat a komfort zónádon kívül történik". Ezzel én is egyetértek, viszont az ábra szerintem kissé félrevezető, ugyanis olyan, mintha abszolút elítélné a komfort zónát. Mit akar ezzel mondani? Hogy sosem legyünk ott? Hogy folyton csak kívül legyünk, hiszen a csodák ott történnek?

Először is: olyan nem létezik, hogy mindig komfort zónán kívül legyünk. Ugyanis a komfort zónán kívüli létnek a következménye, hogy tágul a komfort zónád. Vagyis: ha sokat tartózkodsz "kint", az előbb utóbb "bent" lesz... Nem tudom, hogy érthető-e...? :)

Példa: erdő szélén laksz, de éjszaka félsz a sötét erdőtől. Komfort zónád: éjjel a házban maradsz, így nem érhet semmi baj a sötét erdőben. Kilépés a zónából: egyik éjjel kimész az erdőbe egyetlen egy percre! Telepakolod az alsógatyád, de kibírod azt az egy percet... és csodálkozol, de életben maradsz. Másnap éjjel már két percre mész ki, és így tovább, amíg eljutsz addig, hogy fél órát is elbóklászol a sötét erdőben, pedig korábban még a gondolattól is majdnem szörnyet haltál... Vagyis: kitágult a komfort zónád: a sötét erdő is belekerült. Újra visszatértél a komfort zónádba, de most már egyáltalán nem olyan fojtogató, mint korábban.

Ezért én inkább így képzelem el az összefüggést. Egyik a másikba olvad.

A komfort zónát lehet tágítani azzal, hogy időt töltesz azon kívül. Aztán mikor kellően kitágult, újra kilépsz. A komfort zónát a végtelenségig lehet tágítani!

Akkor miért is tartják annyira gáznak, ha állandóan a komfort zónádon belül vagy? Akkor jelent problémát, ha a komfort zónád túlságosan szűk, és te nem vagy hajlandó tágítani. Ennek a hozzáállásnak valóban rendkívül káros következményei lehetnek. Egy dolgot el kell fogadj, akár elhiszed, akár nem: az Élet végtelen körforgása soha nem áll le. Vagyis: a komfort zónán belüli és kívüli létnek folyton folyvást egymást kell váltaniuk! Ergo: te hiába döntöd el, hogy atom-biztonságos, 100%-os komfort zónás életet akarsz élni, az Élet úgyis teremt neked olyan helyzeteket, hogy nincs más választásod: ki kell lépj...

"Ha nem keresel szándékosan magadnak kihívásokat, akkor majd az Élet talál neked. De azt nem biztos, hogy komálni fogod..."

Ezen nagyon érdemes eltöprengeni. Gondolj csak bele! Ha így is úgy is ki kell lépj a komfort zónából, akkor miért ne úgy tedd, ahogy te szeretnéd? Válassz te, hogy az élet melyik területén akarsz "tágulatot" elérni.

Mire számíthatsz, ha kilépsz? Jó tisztában lenni azzal, hogy mégis nagyjából mi várható a zónán kívül. Talán nem meglepő: mindenkinek más és más. De azért néhány hasonlóságot, mintát fel lehet fedezni a komfort zónán kívüli létek között. Én 3 nagy réteget tudok elkülöníteni.

1. "Kóstoló"

Amikor már kiléptél a komfort zónából, de még közel maradsz hozzá. Ez még meglehetősen jó érzés, biztonságot ad, hiszen tudod, bármikor visszaléphetsz. Sajnos a legtöbben itt ragadnak le, nem mernek tovább lépni a 2. szintre, ami érthető is...

2. "Poklok pokla"

Hát ez valóban nem hangzik túl jól... Ez már a szenvedések szintje. Itt már bejön az elme tombolása, mindenáron vissza akar vezetni a komfort zónába. Anyázol, káromkodsz, szidsz minden élőt, és embereket okolsz, amiért ide jutottál. Az elme erejétől függően ez nagyon durva is lehet: valakit hallottam pl: az anyját is elátkozta, amiért megszülte őt, hiszen ha nem élne, akkor most nem szenvedne ennyire... Komoly fizikai és lelki fájdalommal járhat, de ez a fájdalom az, ami "megtisztít".

A szenvedésnek két formája lehet: valós és nem valós. Tessék megkapaszkodni! A 2. szinten a szenvedések többsége nem valós! Pusztán az elme kreációja. Másképpen fogalmazva: még nem vagy hozzászokva ahhoz, hogy ellentmondj a "józan észnek". Pedig a kulcs a 3. szint ajtajához ebben rejlik. Amíg erre nem vagy képes, addig az elméd irányít téged. Amint ellent tudsz mondani, a szenvedés elkezd elpárologni, és bebocsátást nyersz a "Nirvánába".

3. "Nirvána"

Ha sikerül túllépni a "Poklok poklán", akkor már nagyon távol vagy a komfort zónától, és elérsz egy meglehetősen furcsa állapotba. Feladsz mindent fejben, teszed a dolgod teljes erőből, és már semmi sem számít. Nem érdekel honnan jöttél, ki vagy, ki a párod, van-e pénzed vagy csóró vagy, tulajdonképpen az sem izgat, hogy fiú vagy-e vagy lány... Egyszerűen eggyé válsz a léttel, ahol nincs semmi... Ilyenkor gyakran előfordul, hogy felszabadultan és csillapíthatatlanul nevetni kezdesz vagy éppen sírni... a belső boldogságtól... Fogalmad sincs miért vagy boldog, egyszerűen csak van és kész... Nirvána annyi jelent, hogy nem születsz újjá egy új gondolatban. Ez itt nem is lehetséges, hiszen nincsenek gondolatok. Tapasztalatom szerint, akik már "rutinosak" a "Poklok poklán" való túllépésen, azok viszonylag egyszerűen eljutnak a "Nirvánába", viszont a tartós ott maradás már korántsem ilyen egyszerű... bár lehet nem is kell, hogy az legyen...

Az életben a legnagyobb fejlődést, vagyis a legnagyobb "tágulatot" ezen 3 szint bejárásával lehet elérni. Valóban nehéz a döntés, hogy kilépni vagy sem, hiszen ott a 2. szint... Vagyis szenvedés nélkül nincs fejlődés...? Történtek már csodák, de alapvetően azt hiszem, hogy nincs... Az elmén való túllépés mindenképpen fájdalommal jár.

És a végére néhány tipikus példa, ahol a komfort zónához való görcsös ragaszkodás okozza a rendkívül rossz életminőséget.

1. Életmód. Komfort zóna: lustálkodás és zabálás össze-vissza. Kilépés: rendszeres testmozgás, egészséges táplálkozás.

2. Félelmektől való menekülés. Komfort zóna: kerülni az olyan helyzeteket, ahol a félelem megjelenhet. Kilépés: szándékosan szembenézni a félelemmel, olyan helyzeteket teremteni, ahol gyakorolhatod, hogy hogyan küzd le a félelmet.

3. Kapcsolati megkeseredettség. Komfort zóna: benne élni egy olyan kapcsolatban, ami már régóta nem működik. Kilépés: a kapcsolati harmónia helyreállításának kísérlete vagy túllépés a kapcsolaton, amivel a felek új esélyt kapnak egy harmonikusabb kapcsolatra. Itt sok esetben komfort zónát jelent még: boldogtalan vagy, de legalább nem vagy egyedül. Kilépés: először egyedül légy boldog, amit majd másnak is át tudsz adni.

4. Munkahelyi megkeseredettség. Komfort zóna: évtizedekig olyan helyen dolgozni, amiről tudod, hogy már régen nem a te utad. Kilépés: váltás, olyan munkahelyet keresni, aminek már a gondolata is örömöt és lelkesedést vált ki belőled.

Mindenkinek hatékony zónán kívüli kalandokat kívánok! :)