Cikk: Célok és tervek

Ha már egyszer elhatároztad, hogy kitörsz a lustaságból, és a változatosság kedvéért, a mindennapok szélmalomharca mellett, kicsit magaddal is foglalkozol... vagyis elkezdesz végre sportolni, akkor tanácsos kitűzni célt, célokat, és megtervezni az ahhoz vezető utat, utakat. Ha korábban még sosem sportoltál, akkor kezdetben célszerű edző segítségét kérni, aki a célkitűzésed meghatározásában és edzésterveid összeállításában a két legfontosabb edzési alapelvet követi. Az egyik a fokozatosság elve, vagyis ügyel arra, hogy a fizikai és lelki kondíciód függvényében olyan edzéssel kezdj, ami nem nyír ki rögtön az első alkalommal. A másik pedig a szuperkompenzáció elve, vagyis úgy határozza meg a terhelési és regenerációs ciklusodat, hogy az edzések összességében a legeredményesebb fejlődést hozzák számodra.

Bizonyos idő után már ismerni fogod tested reakcióit, és egyedül is képes leszel felmérni, hogy mi jó neked és mi nem. A célok és tervek összeállításánál egy dolgot azonban vegyél figyelembe. A célt nem mindenáron kell elérni! Sőt, igazából elég ha csak néha játszadozol el a gondolattal, hogy milyen érzés lesz, ha eléred a célt. Az "út" sokkal fontosabb. Az út az, ami letisztít, lecsendesít. Látni és érezni a fejlődést, az az igazi ajándék. Persze a cél elérése is fantasztikus érzés lesz, de ha görcsösen ragaszkodsz hozzá, akkor az út nagyon göröngyössé válik, és az egyébként csodás utazás keserves szenvedésbe csaphat át...

Felmerülhet a jogos kérdés, ha az út fontosabb, akkor minek a cél...? Miért nem egyszerűbb csak sportolni is kész...? Alapjában ez valóban elég lenne, viszont kevés ennyire megvilágosult ember létezik. Saját példám: amíg nem tűztem ki célokat, az edzéseimet csak úgy finomkodva, legtöbbször félerővel sem végeztem. A célok megjelenése azonban új kapukat nyitott ki. Olyan energiák törtek fel, amiről nem is gondoltam, hogy léteznek... Egyszer már írtam erről: el kell húzd magad előtt egy mézesmadzagot ahhoz, hogy kitörj a megszokott tespedésből, és végre elkezdj élni.

A cél a mézesmadzag, az út pedig az élet...